Apám íróasztalán volt egy kis üveggömb,abban lakott egy vörös-fehér csíkos sálas,hópelyhek közt topogó pingvin. Kislány koromban apa mindig az ölébe vett, és az üveggömbért nyúlt. Megforgatta, aztán néztük, ahogy hull, kavarog a pingvin körül a hó. Megsajnáltam szegényt, amiért olyan magányos. Szóvá is tettem apámnak, de ő azt mondta:
- Sose féltsd, szép élete van. Egy tökéletes világba van bezárva.