mint mindig... H. M.

Rájöttem valamire...attol hogy "ugy" nincs velem,attol még velem van.Nem látom,nem szoríthatom magamhoz,és lényegében semmi olyat nem csinálhatunk amit egy szerelmespár tenni szokott,de BESZÉLÜNK! És ez boldoggá tesz..tovább lépni nemtudok,de talán nem is kéne..hiszen szükségem van rá,és tudom hogy neki is rám...

De sajnos fél attol hogy megbánthat,hogy akár lehet Ő is a rosszkedvem okozója,ami talán így is lenne...ahhoz tul mások vagyunk hogy "normális" kapcsolatban éljünk együtt.De jo,nagyon jo abban a világban élni..mikor kicsit kikapcsolok és elmegyek egy másik helyre..ahol teljesen az enyém,és énis teljesen az övé vagyok..de utánna visszatérek..és minden ugyan olyan.
Végül leírom,kimondom..mert a mai beszélgetés után megbizonyosodtam róla hogy SZERET!
Törődik velem...! ♥